Fejen talaltad a szoget, Spyyyy. Arra torekszem, hogy maganzokat keressek fel.

Azt pedig nem ellenorzom, hogy hanyadik vagyok aznap. Ha jo erzesekkel jovok el, es ugy tunik, hogy a vendeglato is elegedett, akkor nem erdekel hanyadik voltam.

Hmmm...
Phil, mielőtt te meglátogatsz egy hirdető hölgyet, ellenőrzöd, hogy a hölgy önként vállalkozik, vagy valamilyen ok miatt kénytelen elviselni, hogy alantas nemi ösztönödet rajta éled ki?
Utána jársz, hogy hányadik vendég vagy aznap, vagy összesen hány vendég van bejelentkezve?

Minden megbecsülésem azé a lányé, aki ha három vendéget válla egy nap. és délután bejelentkezik a kedvenc, jól fizető törzsvendége, hogy jönne egy óra múlva, azt tudja mondani, hogy bocsi nem, Te ma már nem "férsz bele".
De ez sem a pihenőidőről szól. Csak szólok a Moderátornak.

Igazad van, Venkecske. Olyanrol es olyannal "beszelgettem" amirol es akivel a tema szempontjabol teljesen felesleges. Onkent vallaljon mindenki annyi vendeget, amennyi neki elegseges, a vendegek pedig latogatasukkal szavaznak majd.

Természtesesen phil is jól látja, ma is vannak kényszerpályák!
De azért értelmes szabad emberek vagyunk, a mi döntésünkön áll mit választunk.....

Szép napot mindenkinek!
Gondoltam még egyszer nekirugaszkodom, hogy a rendes kerékvágásba téritsem a dolgokat......
Pihenőidő.
Ez lenne a téma. És ma, azaz 2020-ban!
Mint kényszeres, rossz példát említettem a 100 évek ezelőtt történteket.
Nagyon szimpatikus az a hozzáállás, mikor önként meghúzza valaki a határt. Csak x számú vendég, és ne tovább...
Még csodásabb haezt be istudja tartani.
S

Lehet igazad van spyyyy, bizonyára minden nő önkéntes alapon egyezett bele akár napi 50-100 aktusba is (ha hihetünk a cikknek). Szerintem zárjuk le a témát.

Az önkéntességen van a hangsúly. 2020-ban itthon, vagy bárhol máshol dolgozó lányok vajon mind önkéntesek? Senkire nem vigyáznak stricik? Senkit nem kényszerít a családja prostitúcióra? Vajon vannak olyanok, adósságok tartanak fogságban?

Néha érdemes a beszámolókon kívül mást is elolvasni, sok ember írt már bölcs gondolatokat, de speciel ez saját álláspont.
A környezetemben többnyire könnyű sorsú emberek vannak, de ismerek olyanokat, aki nem ilyen szerencsések, mint én. Nem könnyű végtagok, vagy lakás nélkül, betegen, különféle tragédiákat átélve újra és újra felkelni minden nap. Bele tudok gondolni, de nem biztos, hogy elég élénk a fantáziám, hogy min mennek keresztül nap mint nap. Azt sem akarom elképzelni, hogy milyen lehetett azoknak a nőknek, akiket nap, mint nap több tucatnyian erőszakoltak meg - ne legyen illúziód a "katonai bordélyok személyzetének" önkéntességével kapcsolatban - frusztráltan, betegen, erőszakosan.

Spyyy, a te fantáziád sokkal színesebb és jobb lehet, mint az enyém. Használd! Aztán válaszold meg, hogy áldozatok voltak-e az akkori örömlányok, vagy sem.

Szerintem a megerőszakolt nők sorsa sokkal szomorúbb volt, mint az önként a kupiban munkát vállaló hölgyek élete. Azok, ha akartak haza mehettek.

Umbi, ez csúsztatás!
Szó sem volt nemi erőszakról, a katonai bordélyok személyzete volt a téma.
Szerinted akkor inkább haltak volna meg? Ugyan már...

BUÉK Neked is Phil!
Újabban Konfuciuszt olvasol?

Spyyyy, ez még tőled is meredek volt! Ezzel az empatikus hozzáállással pszichés támogatást nyújthatnál nemi erőszakot átélt nőknek. Végtére is van kezük, lábuk, ne siránkozzanak. Az átélt trauma, néhány összeszedett nemi betegség legyen a legnagyobb gondjuk.

Sokszor meghalni könnyebb, mint egy életen át cipelni a terhet.

Az említetett nők döntő többsége túlélte a háborút, sőt rokkant sem lett. Az pedig még utólag a "kényelmes karosszékből" is eldönthető, hogy aki meghalt vagy rokkant lett az inkább számít áldozatnak.

Csak a fórum cimében feltett kérdésre, és csak arra hoztam fel az ideje múlt példát, a lényeg a *pihenőidő!* A túlhajszolt helyzeteket elkerűlendő, jó hogy vannak kevésbbé "teljesítmény orientált" szolgáltatók is........
Minden tiszteletem nekik.

Egy rövid történeti és orvostudományi áttekintés a témáról:
//epa.oszk.hu/02600/02696/00009/pdf/EPA02696_per_aspera_2018_2_093-114.pdf

Egyetértek spyyy-jal. Hiábavaló és felesleges sajnálkozni a Nagy Háború néhány száz örömlányának sanyarú sorsán szenvelegni. Azok a lányok feltehetően már mind halottak és rohadtul nem számít neki újkori kolléganőik kegyeit kereső maréknyi faszi sajnálata.

Ugyanakkor bármely háború áldozataival - legyenek azok örömlányok, vagy más borzalmakat átélt áldozatok - való együttérzés, vagy együtt nem érzés elég jó bizonyítványt állít ki az emberekről, és befolyással van arra, hogy hasonló szörnyűségek ne történhessenek meg újra és újra, avagy magunk és részesei, vagy asszisztensei legyünk hasonló eseményeknek.

Bő száz évvel ezelőtt a legtöbb nő nem azt tette, amit tenni szeretett volna. Nem vagyok biztos benne, hogy ez alól a szajhák kivételek lettek volna, és egytől-egyig jókedvükből mentek volna frontszolgálatra, hogy a vérgőzös, diadalittas, vagy éppen a halálfélelemtől, betegségektől rettegő bakák rajtuk vezessék le basszdühüket.

Az eredeti cikket itt olvashatod:
https:/she.life.hu/kultur-mi/20191204-nok-akik-a-katonak-kieleguleset-szolgaltak-a-haboruban-nagy-x-viktoria.html
Nem gondolom, hogy mi, akik nem éltünk át hasonló borzalmakat, utólag a kényelmes karosszékből eldönthetnénk, hogy ezek a lányok vagy a háború más áldozatai érdemelnek-e nagyobb együttérzést.