Tekla kezd már lassan egy ikonná válni / Őt ismerve ezen nincs mit csodálkozni.
Többször voltam nála, újat nem mondhatok / S hogy ne legyen unalmas, formát változtatok.
Felhívtam, nem ért rá, de később csörgéssel jelt adott, / Kezdett pozitívan haladni a dolog.
Beszéltünk, örültünk, az időpont rendben / Meg is erősítettük ezt később VTR-en.

A helyszín mint korábban, jó közlekedéssel, / De parkolóhely is van, olcsó fizetéssel.
Kapukód, emelet, az ajtó már nyílik / Mögötte mosolygó Tekla, szeme fénylik.
Kedvesen ölel át - mint midig - a karja / Testét egy bikini.s egy tüll-lepel takarja.
Így engedi látni izgalmas alakját / Telt karjait, keblét, csípőjét és lábát.

Rövid beszélgetés a vetkőzés közben / Kedvesen vállfára akasztja az ingem,
Tusolás, majd vissza gyorsan a szobába / Máris állunk, ülünk, simulva egymásra.

Karjaink, combjaink fonódnak egymásba / Melleit csókolom, izgató a szája,
Mély, búgó a hangja, fokozza a vágyat / Beszélgetünk és így örülünk egymásnak.

Az izgalmi szintem ugyancsak hullámzik / egyszer csak vadulna, máskor meg juházik.
Testünk érintése, a megbeszélt témák / A vágyakozásomat igencsak fokozzák.
Combom combjai közt melegséget érez, / Gondoltam, ideje, hogy oda benézzek.
Kérem, hanyatt fekszik, szememmel pásztázom, / Kezem kulcsolódik a karcsú bokákon,
Simogatom ívelt, izmos lábszárait, / Harapom, markolom telt, izmos combjait.
Köztük összezárva a formás domb alatt / Őrzi a számunkra oly kedves titkokat.
Tovább haladok már, hasán derekán át / Már kezemben tartom telt keblei halmát.
Széles udvarukon bimbók virítanak / Fel is ágaskodnak nyelvjátékom alatt.

Kezemmel, ajkammal visszafelé megyek /Felfedezni, látni a combközi rejteket.
Nyíló combok között párnás, puha ajkak / Nedves, redős színes szárnyakat takarnak.
Okosak, -gondolom - ha nyelv benne volna, / Lehet, hogy talán még meg is szólalna.
Rendben, megkísérlem: és hangok születnek! / Igaz, nem itt lent, de négy arasszal feljebb.
Hosszú sóhajok, majd biztató kis hangok, / Már tudom, hogy most a helyes úton járok.
Kis pihenés közben mesélünk egymásnak, / Közben erősödnek- enyhülnek a vágyak.
És, hogy koncertünknek legyen egy szép vége, / Testem adom Tekla kényére-kedvére.
Tekla jó muzsikus,Sok hangszeren játszik, / Fúvós, húros, ütős, soha nem hibázik.
Lassan úgy érzem, a finálé közeleg, / Amikor történik egy nem várt baleset-.
A "főszereplő" egyszer csak elhagyja magát / És nem tudja kivágni a záró áriát.
Hiába művésznő oboa tudása, / Húrpengető ujjak, szemek ragyogása,
Hiába, hogy sokat és mohón akarok, / Nem tudtam átvágni ma a célszalagot.
Hiába is történt minden igyekezet, / A SZIMFÓNIA akkor BEFEJEZETLEN lett.

Úgy ahogyan mindig, előre letéve / Napirendről ezzel a téma levéve,