Azt töredelmesen be kell vallanom, hogy Eni már régesrég bekerült a kedvencek mappámba, csak valahogy mindig kimaradt a táncrendemből. Manapság, a home office-szal dúsított időszakban amúgy is bajos eljutni bárhová is, viszont ilyenkor hatványozottan dörömbölnek a hormonok. Így hát tegnapelőtt újra végigpörgettem a noteszt, ahová a kedvenc hirdetőket jegyzem és egyszer csak előbukkant Eni Újpestről. Mivel amúgy is arrafelé volt egy kis dolgom, így konspiratíve úgy gondoltam, hogy ezt igazán össze lehetne kötni némi kéjutazással. Így hát kaptam is elő a telefont és felhívtam Enit. Azt hiszem, a harmadik csengetésre vette fel, és gyakorlatilag öt perc enyelgés után le is fixáltunk egy "első vendég" időpontot másnapra. Azt fontos itt megjegyezni, hogy Eni kéri (és el is várja), hogy a randi előtt egy általa megadott időpontban erősítsük meg érkezésünket, mert sokan nem mennek el a lefoglalt időpontban. Én is így tettem, és bebocsáttatást is nyertem. Az is fontos tudnivaló, hogy első alkalommal csak maximum egy órás szeánsz van (mert Eni szerint annyit bárkivel kibír), ha ezen az első alkalmon "átmegy" a delikvens, akkor már a későbbiekben lehet szó hosszabb meetingről is.

A kapott cím Újpest központi részén van, busszal és villamossal is megközelíthető. A metró talán kicsit távolabb van, de igazából onnan se elérhetetlen, talán kicsit többet kell sétálni. Autóval viszont a legegyszerűbb odajutni. Ez egy kis zsákutca, ennek megfelelően parkolni gyakorlatilag lehetetlen, de a sarkon túl egy mellékutcában bőven volt hely, oda parkoltam. Az online navigációs appok ismerik a címet, nyugodtan rájuk lehet hagyatkozni.

Ez Újpest egy rehabilitált része, az épület is ennek megfelelően új. Mondhatnánk, hogy egy modern szalagház. Szerintem kellemes környezet. A kapunál újra telefonáltam, megkaptam az instrukciókat, bejutottam. Vannak az emeleten ajtók, amin van lakásszám, és vannak, amiken nincs. Eni nem segít azzal, hogy résnyire nyitja az ajtót, így kis kihívás kibogarászni a félhomályban a megfelelő ajtót, de onnantól minden klappol.
Az ajtón belül az előszobában le kell tenni az olajbányász gumicsizmákat aztán Eni bekísér a szentélybe. Tágas szoba nagy matraccal a főhelyen, két kanapé, komód, zenecucc, kikészített üdítők. Perfekt rendelő. Az egyik kanapét kineveztem gardróbnak, ide vetkeztem, aztán az Enitől kapott nagy törölközővel és Enivel átvonultunk a szomszédos fürdőszobába, ahol Eni mindent megmutatott és elmagyarázott. Milyen színű a zuhanyrózsa LED-je, ha meleg a víz, hol van a tusfürdő, hol van a Listerine, hol van hozzá a kispohár, aztán magamra hagyott a sarokkádban. Minden kapott információt felhasználtam a tisztálkodáshoz, aztán visszaslattyogtam a szobába Enihez.

Lehet itt kezdeni egy olyan közhellyel, hogy Eni pont olyan, mint a képeken, de ez tulajdonképpen igaz is. Kellemes látvány már a fogadószettben is, ami kiemeli a domborulatokat. Helyes az arca, mosolygós a szeme. Számomra vonzó a szőkésbarna haja is. Szeretem az ilyen outfittel rendelkező hölgyeket. Aztán amikor a masszázshoz már ruha nélkül fogott hozzá, egyértelművé vált, hogy a teste is bomba jó. Nagyon szép kerek mellei vannak (állítólag szilikonosak, de én ezt észre se vettem, abszolút természetesnek tűnnek), kellemes, nem nádszálkarcsú teste van, szép kerek popsival és nagyon szép puncival áldotta meg a jó Isten. Egyszóval egy kívánatos, mondhatni dögös csaj kezte meg rajtam áldásos tevékenységét. Ja, hogy ne csak a külsőről ejtsünk szót, Eni szeret beszélgetni, találtunk közös témát, ami azért jó, mert oldja a gátlásokat (már akinek vannak), könnyű az összehangolódás.

Na szóval a fürdőből visszatérve a matracon hasmánt kellett első lépcsőben elhelyezkednem. Mire megfelelő pozícióba ficeredtem, Eni is átöltözött autentikus masszázsszerelésbe, azaz levette magáról, ami még rajta volt. Rám terített egy törölközőt, amit lassan lehúzott a testemről, ezzel meg is adta az előhangot. Melegített olajjal (?) krémmel (?) masszázsol, ami nagyon kellemes érzés. Mondta, hogy az első öt-tíz perc csak masszázs, a kellemesebb (és az általam erősen preferált) részek azután következnek majd. Ez az öt-tíz perc a lábak, vádlik, combok lágy masszázsával telnek, de kisvártatva megérkeznek az első érdeklődő besimítások is a lógós kollégához. Aztán tényleg elkezdődik a hangulat emelkedése, teljes testtel csúszkál Eni a hátszerkezeten, közben persze minden stratégiailag fontos alkatrésze (lásd mellek, punci) - egyelőre még csak érzékelés útján - de érezhetővé válik. Az egy órás szeánsz rövidsége miatt a masszázs ideje pontosan ki van számolva, hogy jusson idő másra is, így a hátamon csúszkálás viszonylag hamar véget ér, hogy fordulás után elölről is megkaphassam a magamét. Azt még közben tisztázni kellett, hogy akarok-e kölcsönösséget (meglepetésemre ezt az opciót, bár benne van az alapban sokan nem kérik (?)) Én természetesen kértem, így Eni ehhez igazította a menetrendet.
Elölről még kaptam egy pár perces csúszkálást, ami még a masszázs kategóriába volt sorolható, de aztán lapoztunk a következő fejezetre.

Itt maradt egyelőre a terpesz hanyattfekvés, Eni olajozott és bekalibrálta a műszert (a lógós kollega végleg felébredt), majd változatos kényeztetés vette kezdetét. Először kézzel kalibrált, közben a szép lábait mellém rakta, amiket elkezdtem simogatni (elmondása szerint lábfetisiszta, amit alá is tudok húzni), majd jártam a mellei között, végül pedig a lábaival kezdett kényeztetni. (Perfekt volt, footjob fanoknak kifejezetten ajánlom a kisasszonyt!) Pergett az idő, így áttértünk a kölcsönösség szócikkre, amihez helyet cseréltünk. Végigcsókolgattam a nyakától kezdve lefelé mindenhol, végül eljutottam a Déli pályaudvarra, annak is az alagúttal ellátott szakaszára. És itt éreztem meg, hogy partnerem mennyire szereti ezt a fajta kényeztetést. Aki ügyesen krampácsol, annak hamar egy remegős, hamisítatlan orgazmust sikerül elérnie Eninél. Jelentem, az Ügynöknek sikerült.
Kis pihegés következett, majd nagy határozottság. Eni ugyanis hanyatt parancsolt, megkérdezte, hogy melyik irányból szeretném visszakapni a kölcsönt, majd hozzálátott a terve megvalósításához. Először szemből támadott, kiváló szemkontaktust tartva, majd nemsokára kértem, hogy 69-ben forduljon rám, hogy nekem is jusson a testéből, és végül így száguldott ki a White Express. (Szerintem a csarnokban állt meg.) Közben próbáltam én is még kényeztetni valamit Enin, de itt szerintem már nem jártam sikerrel. Kár, hogy csak egy óra jutott így elsőre osztályrészemül. Végül még pihiztünk egy sort, hogy helyrerázódjon a szívritmusom, de az idő könyörtelen volt, Eni jelezte, hogy vár a sarokkád.

Utólagosan történt a megadottaknak megfelelően. Szerintem a NPÁ alatt egy kicsivel, de minőségben az NPÁ fölött jócskán. Azt hiszem, a lehetőségeket teljesen kimaxoltuk, ennél több kérhető elem nincs. És a végén mosolyogva közölte, hogy legközelebb jöhetek ám hosszabb időtartamra is :)