Annyira szeretnék már egy letisztult, igazi, sablonoktól mentes istennős beszit írni..., úgy ahogy én szeretném... Fricskából!

A képek nézegetése közben többször eszembe jutott már az a trükk, hogy nem nézegetni, hanem telefonálni kell! Ez tegnapelőtt ismét bejött... Tárcsázás, kicsöngés... Épp, ahogy én szeretem!!
A nők elsárkányosodásának kézikönyvén nevelkedett énem rögtön levette, Alice jókedvében van, max két feje lehet kint.. Jó esély van, a farkammal együtt távozhatok a végén... Pont, ahogy én szeretném!! :)
Alice "Na, mizu?" kérdésére erős merevedésem lett... Nem mindenki tudja ezt úgy belebúgni a telefonba, mint Alice! Nem tudom ezt szavakkal leírni, ki kell próbálni! (+36 30 270 3656) Hmmm... az a hang... jobb, mint a képeken!
Gyors nap, és időpont egyeztetés... visszaszámlálás...
Ördögi tervem az volt, hogy jól megprütykölöm Alice-t!!

Hátszéllel.., ezért korábban, de legalább félig megszáradtam... Ahogy befordultam a panelrengeteg sarkán, tudtam, jó helyen járok! Érkezési telefonálás. Érkezési beengedés! Jaj, nagyon vigyázzatok rá!
Kerékpáromat felvihettem, pont úgy, ahogy én szeretem... lifttel! Ezt szavakkal nem tudom leírni, ki kell próbálni!

Alice szobát váltott! Erről nem tájékoztatott a telefonban!!! Összezavarodtam... Honnan tudjam ezek után, miben bízhatok meg.., még? Ha jobbra nyúlok, ott lesz-e Alice?? Akkor még nem tudtam jó helyen járok-e...
A lámpát a fürdőben megjavította, világítást hangulatosra állította, ablakot résnyire szűkítette... Pont, ahogy én szeretem...
Egyetlen stabil helyiség a fürdőszoba volt..., a maga jól megszokott csaptelepes megoldásával, a zuhanyfüggönyével..., a mosdónál magamutogató szájvízével...

Alice teljesítette kérésemet, a fürdőből érkezvén abban fogadott, amit kértem... ... Nagy köszönet érte! Plusz pont!
Semmit sem kértem... Így egy mezítelen lány, karcsú alakja támasztja az ajtófélfát. Szöszke fejével mosolyog rád, szemérmesen lesütött pillákkal jelezvén, valami huncutság készül! Bár nem tudtam melyik szobába is megyek most vissza, már éreztem, jó helyen vagyok!
A határozottan megmutatkozó ikrek, a keresztbe tett lábak, majd a fordulás után megvillanó két gerezd..., arra ösztönöz, kövessem, vállalva minden kockázatot!
Jaj! Nagyon vigyázzatok rá!

Arctalan képek... Arcátlanság! Még azt gondolja valaki, hogy van takargatni valója! Nincs...! Végtelenül kedves szöszi.. Csillogó fogak, figyelő szép szemek... egy kislány puszilgatni való arca...

Szeretem a száját... mindenhol... (nem bakker, tudom, a szája a fején van! :P), ...amerre jár... Puhán és érzékien, az enyémmel találkozva, vagy felkorbácsoló mélységgel, ott, a barátommal incselkedve... Pont, ahogy én szeretem!
A kalandok völgyében van még egy igen jelentős hatású összetevő... és az bizony nem egy joghézag! Lelkes nyalánkság, dörzsölődő fenevad, magába szippantó mélység! (továbbiakban: joghézag :PP) Jaj! Nagyon vigyázzatok rá! Oly kevés van belőle! Alice-nak is csak egy!!!
Messze jobban mozog, mint a képeken... Ezt szavakkal nem lehet leírni!

Derék körüli törülköző? Ajtófélfát is izgató támaszkodás? Mi lehet ebből?
Jaj, nagyon vigyázzatok rá!

Állva. Összeérintkezések. Kerülve a lényeget, körözünk mindenünkkel a másik körül... Nyitott szánk incselkedik a másikkal... Vízmérték emelkedik... beszorul Alice lábai közé... Oda!!! Jaj! Tudtam, jó helyen járok!! Rászorít, rámozdul... Nuniparti állvaprütykölés... Rámarkolok popsijára és érzem a barátom végét a másik oldalon! Jaj, Alice! Nagyon vigyázz rá!!
Játszótársam lassan leereszkedik az ágyra, én gyorsan izgalomba jövök... mert megyek... Igen, oda! Tudtam, jó helyen fogok járni! Alice felnéz, szemünk összemosolyog... Alice felkúszik az ágyon, barátom szájtátva követi... Párnák feje alá.., én a falnak támaszkodva küldöm támadásba legrégebbi harcostársamat... Torokharc... elengedem a falat és széles terpeszben Alice fejét finoman ráhúzom a lelkendező barátomra... Alice segít..., beigazgatja az irányt... Gyerünk! Hagy vesszen a férgese...
Nem kínzom tovább a kis Szöszkét, hanem elindulok vándorutamra... Délidő, bekapok pár falatot... Pont úgy, ahogy én szeretem..., bő nyállal...

Nyálas civódásunk a joghézaggal a szokásos csípőemelgetéseket, sztereo hanghatásokat és mivel nyállal dolgoztam, nedvesedést is okozott!! De, jó helyen jártam... Meleg volt, édesen selymes... Jaj! Nagyon vigyázzatok rá!
Civakodtunk elölről, hátulról, mígnem eszembe jutott, hogy ismét el lehetne beszélgetni a mostanság ráérő barátommal... Fel is kúsztam ismét Alice mellkasáig, ahol nem ért meglepetés... Hamm! Mivel barátom a lusti ENSZ megfigyelő állapotában volt, a mélytorkozás gyerekjáték volt, amitől az persze észbekapott, és nem is volt már gyerekjáték... Jaj! Nagyon vigyázzatok rá!
Rozsda elfáradván lusta férfipózt szervez magának... Alice leköveti nyálban tocsogó pöckömet és tovább inzultálja azt... Ismét jó helyen jártam... Bányamélység...
Alice varázsol! Gumit! A rettenet pillanatai... Előkészítés, rápróbálás, szájjal-kézzel felterelgetés... Kész! Barátom valami félreértés okán dalia állapotában maradt... Így csüccs! Mindketten sóhajtottunk, mert ez a joghézag mindkettőnknek szűk volt... Alice lassan kikocog a karámból... Én nem megyek sehová, hisz rajtam ül... A joghézag lassan felismeri a szitut és formálódik... Ügetés, és rövid vágták borzolják kedélyemet... Ez jobb, mint a képeken!
Nocsak! Egy új figura! A rövidmozgásos reszelés...! Játszótársam csókol, és gyors, rövid mozdulatokkal feszegeti határait... Majd berezonál... Nocsak? Csak nem? Ki tudhassa... a ló az csak ló!

Átveszem az irányítást, és alulról prütykölgetem... Mélyen betolva, meg ne fázzon barátom... Nem izgultam miatta..., tudtam, jó helyen van!
Hej! Majdnem sikerült szétkapcsolódás nélkül átfordulnunk!!
Térítgettem missziben... Hozzátapadva, csókolva, fekvőtámaszokat nyomva..., ahogy adta magát... Alice lelkesen támogatta tevékenységemet a szokásos "tolomrádmagammal" és egy fergeteges lábfelhúzással... Ha kicsit jobban hajtogatja magát, befért volna egy Wizzair fedélzeti bőröndbe... Jaj! Erre különösen vigyázzatok!!
Jó, bevallom.., volt még kutyus, és hasonkutyus..., ráhasalásos és térdelős, majd oldalradőlős nyugger rekreáció, pont úgy, ahogy én szeretem... Majd visszamissziztem magam... Itt már döntenem kellett, jó helyen járok-e vagy sem? Mert, azért kezdtem úgy érezni!! Alice közben felismerte az izzadságszintünk elviselhetetlenségét és szélesre rántotta az ablakot, én meg le a munkaruhát!
Mostanában, még ki nem derített okokból, de kedvencem lett az instabil terpeszben fogadott kényeztetés... Ennek a várható és gyakorlott következménye a halált megvető eldőlés.., a végén. Alice, a képzett kivégzőosztag oldalt négykézlábazva bukik rá a lehetőségre, mint egy ki nem mondott kötelezőre... A mélytorokkal kezdődő, majd egy kis kézi gyorsítóval konspirált összeesküvés eredménye a barátom csatakiáltása lett, megkérve engem a szinkronizálásra... Drága Alice gondozta, gondozta a fiatalokat, míg tehette... De az idő szilviáért kiáltott...
Lassan leheveredek, mert elfelejtettem összeesni... Jaj! Ilyenkor nagyon vigyázzatok rám!
Csókolózunk. Megköszönöm. Megköszöni. Csókolózunk...
Jobb a képeknél...
Leírhatatlan…!

A kerékpáros helyzet bonyolultsága okán, a végén..., még időben eszembe jutott... Polcra. Pont úgy, ahogy szeretem... elvágólag!
Megérte-e? 20 km kerékpár, prütykölés, 20 km kerékpár... Igazi sportnap! Hülyének is...