Néhány nappal későbbre VTR-en egyeztettünk. Nagy chat-elésről nem írhatok, mert a javasolt időpontot Alice elfogadta és kedvesen biztosított, hogy számít rám.

Autóval érkeztem. Megtalálni a címet nem volt nehéz, a navigáció a házig kísért. A parkolás valóban fizetős, de mindig van hely és a ember a gatyáját sem hagyja ott. Tömegközlekedés – ahogy láttam - nincs az utcában, így kisebb séta szükséges lehet. De ezekről már sokszor írtak, érdemben ezekhez hozzátenni nem tudok.

Szerintem, ezt a részt is jól leírták az elöttem szólók. Panelház többedik emeletének apró lakása. Liftet használtam, mivel a lépcsőházat most újítják fel és ugye senki sem akar padloponban topogni. Valszeg az utánam érkezőket már a szép hideg/meleg burkolat fogja már fogadni. A lakás a látottak alapján nem tűnik nagynak, így a szoba sem. De ez csak addig tűnt fel amíg el nem kezdtünk áldozni az érzékiség oltárán. Mindent tisztának jólfelszereltnek ítéltem meg. A tervezett programhoz igazodva a lakásban félhomály uralkodott és illatgyertyák pislákoltak.

A beszámolók és képek alapján sejtettem, hogy egy kisebb termetű hölggyel fogok találkozni. Ennek ellenére meglepett a szinte már gyermeki, törékeny alkat. Alice utcai ruhában nyitott folyosói rácsot. A kis ing és feszülős nadrág jól kivehetővé tették nem túl dús női bájait. Bőre – szinte – vigágítóan fehér még a félhomályban is. Alicenek van egy orr-piercing- je a bal oldalon. Először aggódtam, hogy ez hogyan is fog így működni, de igazából észre sem vettem a következőkben ezt az apró tárgyat. Így utólag felmerült bennem az a kérdés, hogy van-e jelentősége annak, hogy melyik orrcimpában van elhelyezve ez a testékszer? Az arcnélküli fotók egy kedves az életben sokkal jobban kinéző jelenséghez tartoznak, akivel szívesen megismerkednél az utcán is.

Az eddigi beszámolókban rengedeg olyan élményről olvastam, melyet én magam is szívesen átéltem volna. Ezért nagy reményekkel vártam az első találkozást, az első benyomást. Nem szerettem volna, ha a tartózkodó magatartás kellemes meglepetéstől foszt meg, de azt sem, ha a nyomulós magabiztosság már az elején rossz színben tüntet fel. Tehát, ilyen kétségek között követtem alkalmi ismerősöm a folyosó rácsától a lakásig. Valószínűleg, sikerült megtalálnom az arany középutat, mert a cipő levétele után kaptam és adhattam egy nem-kapkodós, szívélyes csókot. Illatgyertyák félhomályában talán el istévedtem volna a zegzugosnak tűnő lakásban. Ez mégsem következhetett be mert ekkor már szemellenző került fel és csak Alicet követtem a szobába. Itt folytattuk a bejárati ajtónál megkezdett hangtalan eszmecserénket, pedig a szánk járt, a nyelvünkkel, kezünkkel összhangban. Ez a kis játék végleg eloszlatta a feszültség utolsó aggodalmát is és várakozó izgalommal mentem el tusolni. Nem kétséges, vártak érkezésemre, az ágyon masnibahajtott volt a
törölköző, amit megkaptam. Sokat nem időztem, mert még a randi elött mindenre kiterjedő ’bálna-mosáson’ vettem részt. Visszatértemkor Alice is lecserélte ruháját. Az eddigi – kislányos testérefeszülő – cicanadrágját elhagyta és már csak egy egyrészes, testszínű babydoll ??? volt rajta. Vonzó volt, kívántam. Még állva csókolózni kezdtünk és lassan lekerültek - az ekkorra nyilvánvalóan feleslegessé vált – textíliák. Mint egy igazi welcome drink jött a meglepetés, amikor Alice lassan lejjebb hajolt, majd le is térdelt és fel-fel pillantva kényeztette férfiasságom és híúságom. Nem is tudom melyiket jobban. Időnként úgy eltűntem Alice szájában, hogy elképzelni sem tudtam hogyan férek el ott. Hát úgy, hogy ’Az igazi mélytorok :)’. Nem akarom elviccelni a dolgot, mert valóban páratlan élménnyel lettem gazdagabb. Leheveredtünk az ágyra és itt is folytatódott a csókos adok-kapok. Próbáltam keresni Alice kedvét, símogattam ahol csak remény kecsegtetett izgalmi állapotának fokozására. Végül lecsúsztam combjai közé és először óvatosan – majd a hangulat emelkedésével egyre határozottabban - mutattam be nőiessége zsenge virágának nyelvi képességeimet. Időnként egy-két ujjamat is segítségül hívtam vagy melleit maszíroztam. Nagyon jól fogadta igyekezetem Alice, örültem neki. Talán, nem voltam minden határon túl kielégítő, de most ezt önző módon betudom az első találkozásunknak. Gumit húztunk és misszionárius pózban szerelmeskedni kezdtünk. Szerelmeskedtünk mert aktus közben csókolóztunk, ölelkeztünk, simogattuk egymást. A valóságtól a valóságból teljesen elvarázsolt az együttlétünk. Nagy pózváltásokról nem írhatok, hisz nem is voltak, viszont apró mozdulatok amivel Alice – ha lehet – még jobban megnyílt nekem, amivel még jobban odaadta magát, amitől még forróbb lett az ágy azok igen. A vége az lett, hogy patakokban folyt rólam a víz és egyéb más jelekkel adtam tudtára a természetnek, hogy nekem milyen jó. Azon fiúk csoportját gyarapítom, akiknek nem elegendő a nemiszervek viszonylag rövid, de annál aktívebb találkozása a légyott során. Így miután kicsit rendbe szedtük magam beszélgettünk és cirógattuk egymást, ami bensőséges ölelkezésig fokozódott. Szinte magamra ’ragasztottam’ Alice törékeny testét. Bőrömön keresztül – szinte telhetetlenül - ittam be női testének minden titkát. Szavak nélkül is érezte, értette vágyaimat és megvalósításukban partnerem volt. Mint minden jónak, ennek is vége szakadt, mennem kellett. A testi, lelki kielégüléstől kisimult belsővel kerestem fel ismét a fürdőt.

Hálám, elégedettségem jelét utólag helyeztem el egy kis polcon. Olvasva az eddigi beszámolókat úgy éreztem tudom milyen csokorral – igazából egy nagy szál volt csupán - illik Alicet felkeresni.