Már napok óta nézegettem Rubi adatlapját, aztán ahogy egyre másra jelentek meg a vadabbnál vadabb, spermában tocsogós képek, úgy döntöttem, hogy írok neki üzenetet. Telefonhoz sajnos nem tudtam eljutni, de mint kiderült, jobb is volt így: simán válaszolt az SMS-re, tudtam időpontot foglalni másnapra, hibátlan volt minden. Mint kiderült, néha hasznosabb is neki az üzenet, mert a telefont baromi nehéz kezelnie, egyedül van.

Aki nem teljesen hülye, az simán odatalál. A busz konkrétan a tömb előtt áll meg, az Örs meg szintén egy köpésre van, szóval aki a bútorboltos ki-be parkolás után szeretne még szopást, akkor a legjobb helyen jár. Parkolni picit necc, kevés a hely a lakóövezetben a szűk utcák miatt, de azért nem megoldhatatlan. Érdemes figyelni a táblákat, mert tudtommal a környéken vannak olyan utcák, amik fizetősek.

Tök tiszta lépcsőház, működő kapucsengő. A házban kicsi a forgalom napközben, amikor Rubi rendel, ezért nem kell kellemetlen találkozásoktól tartani. A szomszédokkal szinte lehetetlen összefutni, mert a lépcsőházból nagyjából a lakásba egyenes vonalban lehet beesni. Maga a helyszín nagyon tiszta, kulturált. Szép tiszta minden ágynemű, törölköző, a fürdő. Van vagy nyolcféle tusfürdő az általam használt két márkából is, szóval otthon nem kell magyarázkodni. Van háromféle szájvíz is és elég műanyag pohár is. Nekem sikerült lekúrnom a felét, mert mentálisan teljesen szétcsúszva érkeztem, de erről majd később. Az ágy mellett egy tálca ropogtatnivaló gumi. A popsis akcióhoz ki vannak készítve az üdítők és aki szomjas, annak három négyféle ízű síkosító is rendelkezésére áll. Én nem értek ehhez, de szerintem több, mint korrekt.

Rubi olyan, mint ha Renoir festette volna. Mint ahogy az lenni szokott, nem igazán adja vissza a fotógyűjtemény a valódi kinézetét, mert ahhoz a rácsodálkozó tekintet ("jézus mária, ekkora balfaszt"), a csábos pillantások mögötti gondolatokat ("remélem nem fog elmenni rögtön azután, hogy felállt neki") nem jár, csak a pixelek. Aki ezt a fajta szépséget keresi, az megtalálja benne. Ne számítson senki valami kis marinaparti, anorák szpídes luvnyára, Rubin van mit fogni, és érdemes is. Az embernek kedve lenne beolajozva bírkózni vele egész este.

Nos a napom a szopás jegyében kezdődött és valahol ott is ért véget. Még előző este megbeszéltem üzenetben a találkát, gondolván hogy egy jó hálaadásnapi seggbekukis hancúrral fogom megkoronázni az egyébként nem túl tevékenynek ígérkező napot. Hát a valóság kicsit máshogy nézett ki. Az egész napos baszódás az életkedvemet is elvette és lüktető farok helyett lüktető halántékkal érkeztem meg. A fürdőszobában egy elegáns mozdulattal levertem a műanyagpoharak felét, megkérdeztem, hogy levegyem-e a cipőmet (Gondoltam magamban naná bazdmeg, hülyegyerek, nem, bakancsban fekszel majd az ágyba), szóval sikerült komplett hülyét csinálnom magamból az első öt percben.

Rubinak a szeme sem rebbent. Mosolyogva, fehérneműben fogadott, aztán bekísért a szobába. Stresszoldásként fürdés után türelmes, már-már gondoskodó módon dobta félre rólam a törölközőt és az ágy szélére ülve már a szájában is voltam. Az előzmények hatására nem kimondottan oldódtam fel, de ő nem hagyta abba a mosolygást, ezért elfeküdtem az ágyon és Rubi folytatta.

Hanem amit azután kaptam emberek! Én nem gondoltam volna, hogy félig lankadtan is ennyire tudok élvezni egy franciát! Nem teljesen világos, hogy mi történt Rubi szájában, de azt éreztem, hogy visszatért belém az életerő és a korábbi percek diszkomfortja után valami bizarr, szexuális Popeyeként duzzadó alkar helyett meredő farokkal vezetgettem a leányzó száját fel és le tövig, mint ha a pornhubon lennénk statiszták. Elképesztően jól csinálja a mélytorkozást, nem hagyja ki a zacsit se. Ami azt illeti, Rubi pontosan azt csinálja, amit kérnek tőle és még proaktívkodik is. Hősként tűrtem vagy harmincöt másodpercig és a torkába élveztem, közben rászorítva a fejét a farkamra.

Miután magamhoz tértem, összefüggéstelenül hablatyoltam egy kicsit, miközben próbáltam az előember szintje fölé keveredni kommunikációban. Rubi aranyos és értelmes beszélgetőpartner, ráadásul a pihenőidőben még át is masszírozott. Amúgy finoman, barátnősen, ami nagyon sokat segített oldódni.

Aztán megrészegülve az előző sikerélménytől újabb franciát kértem, persze gondolhattam volna, hogy negyed óránál többre lesz szükségem, de addigra már az egóm nagyobbra duzzadt, mint a farkam. Mondjuk ez nem volt olyan túl nehéz. Kedvesen kezelte a teljes csődöt is.

Nem sokkal később viszont mégegyszer nekifutottunk az akciónak. Érdekelt is engem akkor már a popó, meg a gumi, meg a közös francia meg a mittudoménmi. Csak szopatni és szopatni akartam, ha tehettem volna ott fagyok meg abban a pillanatban, ahogy Rubi arcába tarzanként csimpaszkodva Rubi, lányos sikollyal lövöm teli a torkát az újabb adaggal.

Csak azért nem sírtam, mert méltóság is van a világon. Jobban meggondolva az előzményeket tulajdonképp mindegy lett volna, de azért vegyük jegyzőkönyvbe, hogy nem sírtam.

Nem tudom, már akkor nem voltam képben, amikor odaértem szóval tökmindegy volt. Egyáltalán nem emlékeztem, hogy ekkora csokrot hagytam ott, szóval kicsivel annyi rózsa felett tettem le, amennyire emlékeztem, aztán nagyon gyorsan szaladtam el.