Elsősorban az alapján kerestem a hirdetők között, hogy a Széll Kálmán tér környékén, szombaton ki érhető el. Néhány telefont is lebonyolítottam, amikből vagy az derült ki, hogy az adatlappal ellentétben szombaton nincs ügyfélfogadás, vagy a "csak előre egyeztetve" ellenére nagyon is fogadóképes a hölgy. Zoé az utóbbi kategóriába tartozik. A telefonos egyeztetésben tapasztalt kedves hangja, és a beszélgetés végén kiderült rendelő cím (nekem ez valamiféle garancia már a kellemes élményre) el is döntötte a polémiát, hogy szombat délben hova is kell érkezzek. Ezután VTR-en be is jelentkeztem a biztonság kedvéért, amit szinte azonnal vissza is igazolt Zoé.

Mint írtam, a Széll Kálmán tér környékén kerestem, gyakorlatilag párszáz méteres körön belül. A kocsit hétvége lévén bárhol le lehet tenni ingyen és bérmentve, én a Logodi utca elején találtam egy kellemes, árnyas helyet, ami a szombat déli hőségben nem volt egy utolsó dolog, aztán innen gyalogoltam el a Margit körútra. A tíz-tizenöt perces séta még jól is esett. Hétköznap viszont célszerű a Mammut garázsát használni, mert az utcai parkolás bizonytalan. Vagy bármilyen tömegközlekedés jó, ami a Széll Kálmán térre irányul.
Mint említettem, én gyalog közelítettem meg az "ojjektumot", a kapukódot már korábbról ismertem, így csak azért csörrentettem rá Zoéra, hogy megérkeztem és gyorsan szedje rendbe a toalettjét, amíg felérek.

Margit körúti békebeli bérház. Szeretem az ilyeneket, mert bár a belső körfolyosó nem túl intim, de a lakások a nagyobb belmagasságnak köszönhetően szellősek és kellemes légkörűek. Az adott lakást a bérlő lányok újíttatták fel, és nagyon jó ízlésről tanúskodik a végeredmény. A fürdő például különösen tetszik, nincs kád, nincs szűk zuhanykabin, hanem egy jó nagy, két személy részére is kényelmes épített zuhanyozó, ami az együttfürdés szempontjából igencsak vonzó opció. Tusfürdőből igen nagy a választék, szájvíz is van a mosdónál. A szobák (én eddig kettőben voltam), mindegyike tatamival szerelt, zenegép, komód, bútorok vannak bennük, van hely a lepakolásra, van hely az ölelkezésre. Szóval a lakás szerintem a célra több, mint tökéletes.
Lépcsőn mentem fel, csak arra kell vigyázni a nagy izgalomban, hogy van félemelet is, tehát a számolást nem szabad elrontani, mert könnyen özvegy Polacseknéhoz csengethet be a ködös tekintetű makktárs...
A megfelelő szinten már picit nyílik is az egyik ajtó, jelezvén az irányt, az ajtó mögött pedig Zoé bújik meg.

Zoénál nem jártam eddig, így nagy kíváncsisággal léptem be az előszobába. A kinti verőfénytől kissé vaksin állapíthattam meg, hogy a képek nem csalnak, egy vonzó (nagyon is), a stratégiai pontokon kellemesen kerek (cici & popsi), mosolygós és nagyon nagyon kedves lány várt rám.
Már a bemutatkozáskor eldőlt, hogy nagyon jól választottam szombat déli partnert. A cipőimet letettem az előszobában és megbűvölve vonultam Zoé után, le sem véve a szememet a formás idomokról.
A szobában aztán levetkőztem, kaptam egy méretes törölközőt és elvonultam a zuhanyzóba tisztálkodni. Mi tagadás, vágytam már vissza a kis szobába, így bár semmit nem hagytam ki, de viszonylag gyorsan végeztem.

A szobába visszaérve, Zoé elvette a törölközőmet, ezek után gyorsan közelebb is léptem hozzá, átöleltem és olyan csókkavalkádba bonyolódtunk még ott, álltunkban, hogy csak na. Szuper jól csókol, nem hagyja ki a játékból a nyelvét sem, tényleg olyan őszinte csókokat ad, mintha már sok-sok ideje ismernénk egymást. Nagyon jó volt, ezért kényszerítenem kellett magam a tatamin hasonfekvésre, amíg még lehetett...közben Zoé megszabadult a bugyitól-melltartótól, amit igencsak helyeseltem...persze szigorúan a fair play jegyében :) Aztán elhelyezkedett rajtam. Éreztem a hátsó fertályomon a ciciket, a sima puncit és kósza gondolataim támadtak, de tudtam, hogy mindennek eljön az ideje és jó fiú maradtam. Egyelőre...
Kicsit tartottam attól, hogy problémák lesznek a forgolódásnál, köszönhetően egy repedt bordámnak, ami miatt kisebb svédtornára volt szükségem még a cipőfűző megkötéséhez is, de ott olyannyira elfelejtkeztem erről, hogy könnyen váltogattam pózt Zoé instrukcióinak megfelelően. A masszázs nem volt komoly izomgyúrás, de szombat délre pont megfelelt ahhoz, hogy ráhangolódjak a masszázs utáni létre és egyre inkább vágyjak arra, hogy megfordulhassak és birtokba vegyem az egyelőre még csak a hátamon szánkázó melleket.
Masszázs közben persze beszélgettünk erről-arról, nagyon jó ebben is a kis hölgy. Jól lelazított testben és fejben is, és tényleg elérkeztünk lassan ahhoz a ponthoz, ahol már kényelmetlenné kezdett válni a hasonfekvés, köszönhetően a jókor, jó helyekre elhelyezett puszikáknak, illetve a hátamon továbbra is siklóernyő-bemutatót rendező ciciknek. A helyzet tarthatatlanságát nyilván Zoé is kezdte érzékelni, végül elpakolta a krémeket a környékemről és fordulást vezényelt. Némi svédtorna igénybevételével ez sikerült, bár az izgalom feledtette a bordatáji diszkomfortot :)))

Szóval végre hanyatt! És Zoé meztelen valóságában bújt hozzám. Ölelt, csókolt, csúszkált, simogatott. Lecsúszott és a mellei közé szorította a már teljes életnagyságban pompázó James urat, aztán végignyalintotta. Ezután még lejjebb ment és eljátszotta a Pom-Pom meséiből a golyókapkodót...hú ez aztán még peckesebb vigyázzállásra kényszerített. Időnként azért sikerült rávennem, hogy jöjjön feljebb és a nyelvtechnikáját itt, szájmagasságban is mutassa be...
Kezdett a helyzet komollyá válni, és én még nem néztem meg közelebbről a combok rejtette helyeket, csak az ujjaim jelezték, hogy Zoé is kezd bemelegedni...ezért javasoltam egy helycserét, amit Zoé is helyeselt. Leköltöztem hát a nedvessé vált szeméremajkak közé, határozott nyelvcsapásaim közben a gyönyörű, kemény melleket gyúrtam, amit időnként Zoé is átvett tőlem (imádom, amikor a nő a saját melleit cicerészi élvezetében). A combok remegése árulkodott arról, hogy Zoé felült a hullámvasútra és éppen fölfelé halad a nagy emelkedőn. Ebben az a jó, hogy én tudom szabályozni, hogy milyen gyorsan érjen fel a tetejére... A remegés folyamatossá vált, a cicibimbók is megmerevedtek és Zoé felért a csúcsra, ahol egy hosszabb és tartalmasabb orgazmust mutatott be nagy gyönyörűségemre. Persze megkaptam némi pihegés után, hogy "aztaaaaa" (ennek bizony örült az egóm).
Néhány további kósza nyalintás után visszatért a kis szobába és tudtomra adta, hogy tevékenységem bosszúért kiált és szíveskedjek a kivégzésemhez alkalmas pozíciót felvenni a matracon. Egyszóval ismét hanyatt lettem parancsolva, Zoé pedig ellentmondást nem tűrő határozottsággal vette kezelésbe és nyelvelésbe James urat és csatolt részeit, ami persze nálam is heveny izgalmi állapotot okozott. Közben, ahol értem, simogattam, ujjazgattam és ahogy észrevettem, ez a tevékenységem Zoénak se esett rosszul. Így jutottunk el oda, hogy megláttam az alagút végén a fényt és a James úron vadul le-fel sikló ajkak közé érkezett meg a negyed kettes gyorsvonat. Még a szemem is fennakadt, mert Zoé nem hagyta ám abba az izgatást, rendesen megvárta, amíg már csak az idegek vitustánca jelezte azt, hogy még élek.
Amikor újból visszatért belém az élet, és képes lettem az elején felszolgált vizet is magamhoz venni, el tudtam botorkálni a zuhanyzóba, ahol a forró víz alatt arról elmélkedtem, hogy hej de jó kis szombat déli szeánszon vehettem részt.

Bár korábbról nem volt szerencsénk egymáshoz, az elszámolást mégis a végére időzítettük. A kapott élményhez képest abszolút passzol az ajándék, sőt! Minden kis picula megérte, nem tévedtem a hely varázsát és minőségét illetően. A vizespohár szomszédságába helyeztem el diszkréten a csokrot.