Mostanában egyre többször tört rám az oldalán az új fotóival és nem tudtam tovább ellenállni neki - nyilván nagy küzdelembe azért nem keveredtem magammal, hogy de mégis... Szóval írtam egy privátot, hogy másnap mennyire szabad, s utána addig udvaroltam neki, amíg azt nem kaptam vissza, hogy "JUHÚÚÚ! Várlak!". :)
Bocs, hogy kitérek rá, de szerintem fontos és a Lili maximális korrektségét is jelzi: nem titkolta el, hogy a lappföldi bácsika is velünk lesz a szeánsz alatt. Sőt, fel is ajánlotta, hogy esetleg elhalaszthatjuk, de próbáltam megnyugtatni, hogy miatta, az egésze miatt, megyek és bizonyos lehetőségek hiányában is teljesnek fogom érezni a találkát.
Telefonon már csak a ház elől hívtam.

Tömegközlekedéssel majdnem tökéletes a cél. Egy forgalmas úton, a 4-6-os vonalán található a ház. Szinte az ajtóban tesz le a villamos, de metrómegállótól sincs 10-12 perc kényelmes sétánál messzebb. A parkolással már lehetnek gondok, mert elég szűk és zsúfolt a környék. Ha valaki úri módon érkezik, akkor bele kell kalkulálni a kerengést az időbe, no meg a parkolódíjat. A Mammut közel van egyébként, akár ott is le lehet pakolni a gépet.

Az utca kicsit forgalmasabb ugyan, de ettől függetlenül diszkrétnek mondható a bejutás. A kaputelefonos bejáraton minden gond nélkül átjutottam. Itt, de még a lépcsőházban sem találkoztam lakóval eddig. Ezúttal éber voltam és megtaláltam a bal kézre eső liftet. Kissé csattogós, de azért felvitt a megfelelő emeletre.
Lili a szélesre nyitott ajtó mögött rejtőzött, már némi helyismerettel léptem be a félhomályos, de tágas előszobába. Letapostam magamról a cipőt és mentem utána a táncterembe. Benn, középen masszázspad, szemben vele hatalmas állótükör, sarokban tatami, ajtó mellett kényelmes kanapé, a falak mellett pedig könnyed szekrénykék. Ledobáltam magamról a ruháimat és kimentem tusolni. Lili bűvészkedett valamit a cirkóval, hogy ne forrázzam szét magam a melegvízzel. A szokásos rituálék (kilépő szőnyeg 45 fokos szögbe fordítása, tusfürdő flakonok felborogatása, szájvíz kilöttyintése, tükörre orral rajzolás stb.) után körbetekerve visszabalettoztam a szobába - Csajkovszkijt dudorászva, mert csak.

...és ott várt ő: a csillanás a bárányfelhő alatt, a kacagás a szerelmesfilmben... Csinos fehérneműt viselt és egy hatalmas mosolyt. Tehetséggel "rajzolt" idomai ott gömbölyödtek előttem, mintha csak nekem szánta volna őket. A színek, az ívek, a vonalak természetes harmonikusságban forrtak egybe rajta. Lili szeme, arca, a belőle sugárzó kellem és báj könnyedén megremegtetné a legkeményebb hímsoviniszta lábakat is, de persze rám teljesen hatástalanok voltak! Na, jó: nem. Sőt, távolról sem. Főleg, mikor véletlenül (?) úgy kerültünk, hogy az állótükörben elvillant előttem a csodafeneke. Hű...

Beszélgetés közben megkérdezte, hogy szeretnék-e limonádét. Igent mondtam. Megörült, hogy de jó, akkor csinál. Pár rövid perc múlva visszajött egy hatalmas kancsóval a kezében, de jégkockákhoz segítséget kért. Hohó, férfi feladat - gondoltam -, de addig tököltem velük, amíg szét nem szaladtak a komódon. Már itt újabb szintet léptünk a fondorlatos elveszejtésemben, ahogy sürgött-forgott körülöttem, szinte hozzám dörgölőzve. Hezitáltam, de végül a jégtől lehűlt kezeimmel inkább nem akartam még érinteni, nehogy elillanjon mellőlem a tünemény.
Feldobtam magam a padra. Lili lentről a lábaimtól kezdett krémmel masszírozni. Érezhetően nem az volt a célja, hogy szanaszét kapjon és kegyetlenül letolja a húst a csontjaimról, de nekem most (is) pont tökéletes volt, ahogy a tükörben fenntartott szemkontaktussal kezelte a testem. Záporoztak a témák. Könnyedén váltogattunk a popkultúrális elemzések és a kicsit földhöz ragadottabb kérdések között. Mikor a derekam és a hátam volt a soros, akkor felmászott a padra. Lágyultak a mozdulatok, simítások, s kicsit több sikamlósabb poént engedtem meg magamnak. Lili vette a lapot, s csak úgy dobálta vissza a labdákat... aztán - amikor piszkáltam kicsit, hogy talán túl van öltözve - a melltartót is. Természetesen ezt olyan ambivalens, szerényen dögös, "Te akartad! Kezeld!" pillantással, hogy szinte már felfogni sem tudtam, hogy mibe is másztam bele.

Megőrjítesz, te lány! - gondoltam magamban (vagy ki is mondtam?). Mostmár közelebb akartam tudni magamhoz. Miután kicsit összekapartam a testrészeimet, áthelyezkedtem a tatamira. Féloldalasan feküdtem és gyönyörködtem benne - faltam a szemeimmel (ööö, izé... beszélgettem vele...) -, miközben a kényeztető rész gyakorlati kellékeit készítette elő. Aztán mellém kucorodott. Megsimogattam a vállát, ő pedig hasra feküdt, de felém fordította az arcát és rám mosolygott. A kezem még mindig a vállán volt, aztán csacsogtunk. Beszélgetés közben oda-vissza bókolgattunk és játékosan érintettük egymást. Az egyik összemosolygásnál megpusziltam a vállát, lecsúsztattam a kezem, végig a hátán, le a derekára. Lili "dorombolt" nekem. Először az ujjaimmal, aztán az ajkaimmal jártam be a gerincénél megfeszülő íveket. Amikor leértem a popsijához és hol az egyik, hol a másik oldalon szorítottam rá, akkor megringatta egy picit és nevetett - rám, nekem. Éppen méltatlankodni kezdtem volna, hogy huncutkodik, amikor a mellettem lévő kezével "véletlenül" hozzám ért lenn. Vagy lehet, hogy már én érintettem korábban? Elcsendesedtünk és félig visszafordult felém. Megcsókoltam a nyakát, megérintettem az egyik mellét. Ő a vállamra tette a kezét, s amikor az ajkaimmal a másik keblét kerestem, akkor a hátára fordult. Félresimítottam egy tincset az arcáról és közel hajoltam hozzá. A szemével nem eresztette el a szememet. Lenéztem az ajkaira, picit nyitva. Visszanéztem a szemébe, picit zárva. A puszi talán még szabad, ha a csók nem is. Szabad volt, egy icipici, finom, bátortalan. De a mellei elráncigáltak az ajkaitól, és én könnyen megadtam magam. Körbejártam a halvány, pici udvart, majd a kezemmel megtartva kissé, rácsókoltam a bimbókra. Azok a keblek! Egyszerűen gyönyörűek! Lili lehunyt pillákkal sóhajtott, amikor elindultam a köldöke felé. Hol ide szórtam puszikat, hol oda. Bejártam a teljes felsőtestét, egész a félfrancia bugyiig. A csipke fölé csókoltam, de hiába hullámzott alattam Lili, hiába akartam belefeledkezni (még talán ő is?), inkább átugrottam a tiltott területet - nem akartam visszaélni a bizalmával -, és a combjait kényeztettem tovább.
Amikor visszatértem a finompusziért, hanyatt fordított. Puszilgatni kezdte a mellkasomat, s csúsztatta lefelé a kezét. Aztán valahogy olajat varázsolt, s a következő mozdulattal már csurgatta is rám. Először kézzel, aztán a melleivel kente szét rajtam. Megfogta a kezeimet és magára vonta őket, s mikor elégedett volt, akkor rámcsúszott. Szinte kacsintott, mielőtt leért volna a farkamhoz. A cicik közé vette, ott szánkázott közöttük, s néha kikandikált közülük. A kezével kezdett játszani: megfogta, elengedte, feszítette, tekerte. Aztán megéreztem az ajkai forróságát. Elengedett a kezével és úgy kerültem egyre mélyebbre. Mikor legközelebb rámmarkolt, akkor a nyelve végighaladt fentről lefelé, egész le a zacskóig. Változatosan csinálta, lágyan, vadul, nyálasan, kézzel, kéz nélkül. Nem is bírtam sokáig, felültem, hogy egy kis levegőhöz jussak. Már-már morcos lett, hogy elvettem a játékát. Két kezem közé vettem az arcát és egy kis kegyelmet könyörögtem. Egy-két perc puszis pihenő után nem álltam tovább ellen. Engedtem, hogy bevégezzen. Tudta, hogy hogyan és mit csináljon. Leolvasta, hogy mikor robbanok. Rámérzett teljesen. Amikor visszatértem, akkor segített letakarítani a hasamat, utána barátnősen kilibbent velem a fürdőbe és segített lemosni a hátam is.

A végén, öltözés után kerestem meg a vázát. A bővebb infóban olvasottaknak megfelelő szálakkal készültem, ez a helyszínen sem változott. Szerintem általános mennyiséggel kell számolni, de az élmény minősége sokkal-sokkal magasabb.