Talán nagyjából egy hónapja belefutottam az első beszámolójába és rögtön be is került a kedvencek közé. Aztán a második beszi után már nem bírtam magammal, mert "nem várhatok", így valami közeli és lehetetlen időpontot javasolva megkerestem egy privát üzenetben. Kedvesen jelezte és elnézésemet kérte, hogy ez most nem fog összejönni, úgyhogy akkor ennyiben is maradtunk. Egy, vagy két nappal később viszont ott villogott a kis boríték Lili üzenetét rejtve, hogy ha érvényes még a randiötletem, akkor mégis lenne rá lehetőség. Igyekeztem titkolni, hogy majd' kiugrik a szívem a helyéből, inkább csendben átvariáltam az elfoglaltságaimat, aztán visszaírtam, hogy jövök! :)
Még egy-két részletet tisztáztunk egy pár üzenetben, de azt is olyan hangulatban, hogy már itt/így is elkezdett a bűvkörébe vonni.

A kerület és a fotók alapján kis tapasztalattal már beazonosítható, hogy melyik forgalmasabb úton található a ház. Ebből következően sárgával megközelíteni nem lesz gond. A parkolás már kicsit problémásabb lehet, mert fizetős és alig van hely, de a Mammut megoldás lehet.

Közepes korú épület, se nem túl régi, se nem túl új. A telefonon kapott kóddal azonnal bejutottam, bár Lili visszakérdezése arra enged következtetni, hogy ez nem mindenkinek sikerül elsőre. A lépcsőház tiszta, van lift, ami mellett nagy izgalmamban én simán elrohantam. Fenn az egyik kezemmel próbáltam a mellkasomon belül tartani a tüdőmet, a másikkal meg üdvözlést kalimpáltam a wifis kémlelőnek.
Egy tágas előszobára tárult az ajtó, szemben balra, mint később kiderült, a zuhanyfülkés és minden szükséges (szájvíz, több féle tusfürdő) dologgal felszerelt fürdőszoba található. A bejárati ajtó mögül előlibbenő csoda a bal oldali nagyszobába vezetett be, annak közepén kisormányos elefántokra tervezett - így nagy teherbírású - masszázságy, a sarokban tatami. A ruháimat az ajtó melletti kanapéra hánytam le, de ha szerte-szét dobálom még akkor is táncolhattunk volna a parkettán, mert akkora nagy a szoba.

Az előző fejezetben már megvolt a teaser... Szóval Lilihez hasonlóan gyönyörű lánnyal egyszer vagy kétszer sodort össze a sors életemben. Szerintem a most felkerült arcos fotó (ha látható még) nem tükrözi igazán, hogy élőben mennyire elragadó! Szerény, kedves mosolyú lány, de mégis ott van néha az a megjátszhatatlan vadmacskás villanás a szemeiben, amitől egyszerűen kikészülök. Ti is, szerintem, úgyhogy nyugi!
Egyébként cserfes, dumál össze-vissza, de iszod a szavait, mert okosakat mond, jól látja a világot, vannak céljai. Emellett meglepően kacér és szókimondó. Nem vulgáris, hanem stílusos. Nagyon jól áll neki! Tényleg! Hagytam is kibontakozni, nehogy az egálból intellektuális hátrányba kerüljek, aztán bukom a szimpátiát és mehetek vissza a balettba ugrálni. (Aztán ki tudja, hogy ez nála hogyan alakult... de el, mindenesetre, nem zavart.)
Hú, de régen vettek így le a lábamról pezsgőzés közben (is) - meg amúgy is! És ekkor még csak néha-néha szakadtam el a szemeitől, hogy a fekete félfűző-szerű melltartó-bugyi együttes által takart domborulatait fürkésszem. Aztán meg... Ha lenne érzékem a képzőművészethez, akkor könyörögnék, hogy álljon modellt nekem. Az arcának éle, a válla, a hátának lankái, a lábai, a fenekének íve, a melleinek eszményisége... valahogy úgy betalált nálam, hogy már-már feladtam a természetesség tökéletlenségébe vetett hitemet. :)

Teljesen belefeledkeztem ebbe a lányba, kicsit mentegetőzve feküdtem fel a padra, amikor úgy mellékesen ráeszméltünk, hogy nagyjából 1 óra múlva, már az utcán kéne lennem. Krémet választottam Lili javaslatára, mert - abból, amit nem szív be a bőröm -, azt rövidebb idő alatt le lehet mosni, így tovább maradhatok pár perccel. :)
Lábtól indult felfelé. Érezhetően van gyógymasszőri végzettsége és tapasztalata, még úgy is, hogy igyekeztem megzavarni a koncentrációját a bugyuta bókjaimmal és suta önmarcangolásommal. No, de nem engedte magát félrevinni, s akkor is csak egy pillanatra zökkent ki, amikor elfogyott a krém, s a következő adagból meg hozzám túlságosan is illő (kövér...) mennyiséget csapott fel a hátamra, s aztán bárhogy bűvészkedett, nem akartam beszívni. Bocs. Ekkor már a lábamon, aztán a fenekemen ülve passzírozta ki belőlem profin a csomókat. Itt egy pillanatra megkértem, hogy engedje le újra a haját, s ahogy a tükörben gyönyörködtem benne, már tudtam, hogy ha nem vagyok észnél, akkor "lemaradok" róla, ezért amikor újra felfogta, inkább megkértem, hogy keveredjünk át a tatamira.

Az álló tükörnél mögé helyezkedtem és segítettem levenni a melltartót. Átöleltem és magam felé fordítottam. Megpusziltam a vállát, belecsókoltam a nyakába. Talán a borostás államtól, vagy mástól, de kirázta a hideg. Visszamosolygott rám, megsimogatott. Megérintettem a kebleit, megcsókoltam a bimbóit és azért se kérdeztem rá, hogy igaziak-e (azok). Méretre, formára, keménységre... egyszerűen elképzelni sem lehet szebbet! Legörgettem róla a tangát és elhelyezkedtünk.
Olajat öntött magára. Kérte, hogy segítsek bekenni a testét, mert csúszkálni szeretne. Megérintette a farkam, megcsókolta a mellkasom, hozzám érintette a melleit. Átcsúszott rajtam keresztben és haladt egyre lejjebb. Közben apróbb puszik, érintések, ahogy a pozíció engedte. És ekkor puncival, popsival befordult félig az arcom elé!
Én belül szűkölni kezdtem (hogy ez egyszerűen kibírhatatlan!), de kívül adtam a rezignált aszkétát. Pedig... pedig egyszerűen elakadt a lélegzetem, kiszáradt a szám, már-már remegtem a gyönyörűségtől. Kényeztetni akartam! Rákérdezett a 69-re, de én kizárólag rá akartam koncentrálni, minden érzékszervemmel (már amit még nem vágott tönkre lényének tökéletessége) őt akartam befogadni.
Helyet cseréltünk, s egy-két bátortalan próbacsók után elindultam az ajkaimmal, hogy birtokba vegyem. Szabadkozott kicsit, de próbáltam megnyugtatni, hogy nincs kötelező elem, nincs elvárás, majd úgy alakul, ahogy sikerül - és elmerültem benne. Éreztem a fokozódó vágyat, az elmerülést, a hullámot, a visszafogott mámort. Ott tombolt bennem a mazochista gondolat: "Úristen! És milyen lehet ezzel a nővel szeretkezni?!" ... Nem tudom, mit ígérhetett még Lucifernek a lelkén kívül az a szerencsés, aki tudja erre a választ. :)
A gyönyörre szabott időm percei rohantak az ajtó felé (eh, micsoda képzavar), ezért Lili kissé kétségek között érdeklődött a folytatást illetően. Noha, mondam neki korábban, hogy mostmár én nem is vagyok fontos, most megnyugtattam, hogy ilyen élmények után nem lesz gond, pikk-pakk megoldjuk. Először a kezeivel érintett, majd eltüntetett a lágy ajkai között. Finoman, ritmusosan, néha nyelvjátékra kiengedve kényeztetett. Varázsolt, én meg feszültem, mert a pikk-pakk tényleg nagyon közeledett. Közbevetettem egy lezárást firtató kérdést és megállapodtunk, hogy inkább szóljak. Úgyhogy néhány pillanattal a robbanásom előtt szóltam is.
Mosolyogva letisztogatott, a tusolóban segített lemosni a hátam, közben meg finoman lecseszett a hitetlenkedő hülyeségeim miatt. Teljesen az ujjai köré csavarintott. Megzabáltam, na!

Utólag rendeztük, én előre nem is kérdeztem semmit. Egy félkerekben egyeztünk volna meg, de mivel egyébként is csak miattam jött be (és nagyon szabadkozott, de nem is tudott volna visszaadni :P), inkább kerekítve, rendkívül elégedetten távoztam.