Drága pppsss,
pont azt írtam le, hogy nem, nem szoktam - talán nem is tudok - szerelembe esni, nincsenek személyes élményeim és azt hiszem nem is lesznek. A vendég nálam vendég. Persze általában szimpatikus, netán még jó pasi is, vannak órákig beszélgetős vendégeim, akik már-már súrolják a jó haver kategóriát, lehet, hogy más simán beléjük szeretne, lehet, hogy némelyik már túlságosan meg is kedvelt (persze, hogy látszik, amikor pont olyan csillogó szemmel beszélget velem, mint amilyen hévvel vagy éppen gyengéden szeretkezünk), de a szívemet nem nyitom ki. Senkinek. Mert: van ember, van probléma, nincs ember, nincs probléma :) Ja. És nem mellesleg mizantróp vagyok, az idejét nem tudom, hogy mikor dobogtatta meg úgy igazán valaki a szívemet. Ha. Véletlenül. Még is. Akkor fejvesztve menekülnék az érzéseim elől, elnyomnám őket magamban, mert ezt a szerelem luxust nem akarom már, sőt, nem is engedhetem meg magamnak. Pusztán azért, mert most, így, ahogy van jól érzem magam a bőrömben, a lelkemben, nem kellenek viharok. Remekül működnek az én védő mechanizmusaim :)

Sziasztok!
Pár gondolattal én is hozzászólok, illetve meg próbálok válaszolni a kérdésekre.

"Végiggondoltátok ezt az elején?"
- Amikor a farok parancsol, nem igazán gondolkodik az ember. :D

"Tudatosak vagytok ezen a területen?"
-Nem szerelmet keresni jövünk ide, legalábbis a józan többség nem. Mint ahogy iskolába, munkahelyre, nyaralni, bevásárolni, stb sem szerelmet keresve indul az ember, de bárhol érhet bárkit meglepetés.

"Hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen a kelleténél erősebb érzelmi kötődés?"
- Biztos tippként tudom javasolni, hogy a "guminő efektus" csajokba nem fog senki beleszeretni. :D A viccet félretéve, ezt nem biztos, hogy meg lehet oldani, maximum úgy, hogy a változatosság gyönyörködtet szellemében több fele kell menni, a rágyógyulást megakadályozandó.

"Mit tesztek, ha egyszer csak mégis a szerelem tüneteit észlelitek magatokon? :) :)"
-Ilyenkor vagy tovább lép az ember, vagy sodródik az árral, attól függ, akar e ellene tenni. Tudomásom szerint többnyire a csajok dobják ki a szerelembe eső vendéget, ez szokott lenni a leggyakoribb "zárás"

Pppsss, ez csak feltételezés lehetne, mivel már elég régóta nem történt velem ilyen. Nehéz lenne előre megjósolni, hogy mi történne, mert két személy(iség) együtthatása mozgatná a dolgokat. (az egyoldalú szerelem szerintem a romantikus regényekkel kihalt, és inkább a zaklatás témakörben borzolja a kedélyeket!) A szerelemben pont az egyik legszebb dolog, hogy kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan, tehát nem lehet előre készülni rá, forgatókönyveket írni, A és B tervet készíteni, mert az eddigi tapasztalataim szerint ezek szinte biztosan megdőlnének. Tehát a kérdésedre jelenleg nincs válasz, bármennyire sajnálom is. :-)))

Köszi spyyyy,
azt hiszem egy fontos dolgot fogalmaztál meg, aminek már én is próbáltam neki futni, de nem nagyon sikerült. Tehát:

"Számomra leginkább az a kérdés, hogy hol a határ a kölcsönös szimpátia, egymás megbecsülése, értékeinek és képességeinek tisztelete, (beleértve szexuális élvezetek kiélését is) és a szerelem között. Szerintem ez szerfelett egyéni, mindenkinek máshol húzódik, és mindenki másként kezeli a dolgot."

Nekem itt a kulcs, hogy az adott "kapcsolat" hova esik, már a szerelembe vagy a nevezzük "barátság extrákkal" kategóriába. Egy ilyen barátság fenntarthatósága csak azon múlik, hogy mindkét fél jól tudja-e kezelni a helyzetet, a szerelem viszont elsodor és szerintem a többség részére kezelhetetlen meglepetés. És bónuszként a szerelem, mint minden szélsőséges érzés hamar el is múlhat, még egy "barátság" kevésbé. De ez már talán egy más topoic.
Visszatérve az itteni témához: Spyyyy sok minden érdekeset írtál, de még mindig érdekel a kérdésre a válasz -akárcsak Gerdánál-, hogy mi történik, akkor, ha mégis szerelembe esel ? :D

Gerda kedves,
leírtad milyen vagy és ez tök jó :D De én pont arra lennék kíváncsi, hogy mit tennél ha mégis szerelembe esnél ? Vagy ez már túl személyes, mert akkor természetesen hagyjuk a dolgot :)

Hölgyek, urak, sokáig vártam türelemmel, mert kíváncsi voltam arra, hogy ki és mit ír a témával kapcsolatban. Érdekes módon, a fiatalabb hölgyek úgy látszik nem érdeklődnek a téma iránt, a megnyilatkozó hölgyek pedig szigorúan kerülik a szerelmet.
(A zaklatás topik érdekesen egészíti ki a témát, megvilágítva az ellenkező oldalról ugyanezt a kérdést!)
Számomra leginkább az a kérdés, hogy hol a határ a kölcsönös szimpátia, egymás megbecsülése, értékeinek és képességeinek tisztelete, (beleértve szexuális élvezetek kiélését is) és a szerelem között. Szerintem ez szerfelett egyéni, mindenkinek máshol húzódik, és mindenki másként kezeli a dolgot.
Személyes tapasztalatom szerint, mivel többször is voltam törzsvendég több hölgynél is, általában az a gond, hogy nem tisztázzuk előre a határokat, ki meddig mehet el, mit enged meg.
Volt olyan kedvencem, aki a sokadik együttlét után, egyszer csak közölte, hogy nem fogad többé, mert úgy látja, hogy beleszerettem, és ő nem akarja így folytatni. Nagyon sajnáltam, de értelmesen megbeszéltük, így lett vége.
Az ellenkezője is volt már, olyan lány, akihez nem mertem visszamenni, mert annyira tökéletes összhang volt köztünk már elsőre is, hogy attól féltem megkérem a kezét.
Most már, így ötvenes vén kéjencként, nem igazán probléma elkerülni a szerelmet, a jelentős korkülönbség többnyire automatikusan biztosítja, hogy a hölgyek nehogy belém szeressenek, én meg már tudok vigyázni magamra. :-)))

mennyivel könnyebb dolga van annak, aki nem olyan szerelembe eső típus. mint például én.
remekül el tudom kerülni, hogy szerelembe essek, viszont azt már nehezebben kezelem, ha belém dőlnek, amennyire csak tudom, kerülöm ezeket a helyzeteket, azonnal átváltok a nagy barátkozósból baromi barátságtalanba, miközben persze sajnálom, de könnyebb ez így. neki egy idő után mindenképp, nekem meg pont nem kell a szerelem, abból csak bonyodalom van :)))

Nos kb. DKZainnal kerültem egy platformra ezekben a kérdésekben, csak nehogy szerelembe essünk egymásba Zain ;) :)
Tehát:

Végiggondoltátok ezt az elején?
Gondolja végig a rossebb, szerelemről beszélünk, nem? Ki tud olyankor gondolkodni ?

Tudatosak vagytok ezen a területen?
Ez az a terület, ahol nem lehet tudatosnak lenni... akkor már nem szerelem.

Hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen a kelleténél erősebb érzelmi kötődés?
Szerelem esetén ? Sehogy, mert megoldhatatlan.

Mit tesztek, ha egyszer csak mégis a szerelem tüneteit észlelitek magatokon? :) :)
Nem tudom. Főbe lövöm magam ? Elmegyek világgá ? Amúgy valószínűleg szenvedek, de nem árulom el szerelmem tárgyának szenvedélyem, mert még véletlenül viszonzásra kerül az érzés és azzal még komplikáltabb helyzetbe kerülök/kerülünk + őt is tönkreteszem.

Zain azért majd beszéljünk :D :D Úgy összeillünk :D :D De 11 kutya sok lesz :D

Sziasztok!:)

Hogy a viharba ne tudnám!!:)....
Uuuuuutálok szenvedni..nem vagyok mazochista....és ahogy elnézem a többi hozzászólót.. az a sejtésem én vagyok a rangidős...így ismét egy másik alapállásból szemlélem a témát:):)

Ja...szolgáltató vagyok,ha ez valakinek még kérdés:)..és egyéb fórumokon,már kifejtettem ama véleményemet,hogy aki ebbe a műfajban próbál érvényesülni..(szerény személyem erotikus masszőr..:))..
annak az eszét kell előtérbe helyezni...és a piciny szívecskéjét némileg háttérbe kell szorítani.Ha nem így tesz szenvedni fog mint a kutya:(.
Mint fentebb írtam én már idősebb vagyok...bár szolgáltatóként csak 1éve debütáltam.Viszont mikor meghoztam a döntést,hogy elkezdem ezt a tevékenységet..tudatosult bennem,hogy a siker érdekében..a privát életemet egy időre parkoló állásba kell tennem.
Gondoljunk bele!.....
Mi az esélye hosszútávon egy erotikus szolgáltató,és egy vendég szerelmének?
A nő.. folyamatos lelkifurdalással él..mert tudja,hogy amit csinál az fájhat a kedvesének.Elblicceli a munkát...így nem lesz meg a kellő bevétele..borul az eredeti terv..amiért belekezdett ebbe a tevékenységbe.:( a sikertelenségért a pasit kezdi okolni...
A férfi...szintén őrlődik...hiszen az imádott nő...más férfiak vágyait is kielégíti,..sérül az ősi dominanciája...így előbb utóbb előjön a féltékenység..a szemrehányás:(..
És ha nem rajtuk akkor a kedves jóakarókon múlhat egy ilyen kapcsolat jövője..a rosszindulatú beszólásokon,pletykákon..:(

Szívből sajnálom az ifjabb szolgáltatókat!..mert nekik tényleg az lenne a dolguk,hogy folyamatosan szerelembe essenek:)..fejlődjenek,érjenek:)..így gyűjtsék a tapasztalatokat.
De ez a közeg..baromira nem kedvez az érzelmi fejlődésnek:(:(

Amúgy én sem vagyok fából:)..nekem is van egykét kedvenc "szívem csücske" vendégem.Majdhogynem baráti viszonyt ápolok velük:)..ami jó érzés,mert emberibbé,közvetlenebbé teszi a munkámat:)
Viszont nem örülnék neki,ha bármelyikük is mélyebb érzéseket táplálna irántam..mert az azt jelentené,hogy előbb utóbb ,elveszteném a vendégemet..az meg ugye nem tenne jót a pénztárcámnak:)
Eddig 1ilyen eset fordult elő...

Tehát kedves vendégeim..és szépreményű leendő vendégeim:):)...lééccíííllééécccíííí..ne szerelmetesedjetek belém..mert lehet,hogy az egomat balzsamozná a dolog,viszont a költségvetésem megsínylené!!!:):)

Cserébe..én leszek a legjobb erotikus masszőrötök:)..és "becs"szóra én sem szeretek bele senkibe!!:):)

Sziasztok!D
A szerelem nem akarati dolog, így elkerülni sem lehet!D
Ha bekövetkezik, élvezem rövid ideig ,mert csodás dolog , majd minden kapcsolatot megszakítok és szenvedek!
Hozzáteszem , ez igaz akkor is , ha a reál világban történik!D

Szerintem nem kerülni kell (meg talán nem is lehet, mert ez csak úgy jön és kész), inkább megfelelően kezelni, ha a másik oldalon nem úgy alakul a dolog.

Többször is vonzódtam már annyire szolgáltatóhoz, hogy az már nekem volt kellemetlen, ezért nem kerestem fel többet. Hogy neki kellemetlen volt-e vagy sem, azt nem tudom, csak remélem, hogy én kaptam időben észhez, s nem okoztam számára kényelmetlenséget.
Persze a legegyszerűbb lenne, ha egy lányhoz csak egyszer mennék. Akkor nem lehet probléma. De azt szeretem, ha már ismernek, s ha már én is ismerem valamennyire a lányt. Ha pedig az, amit megismertem belőle, s az, amit ő megismert belőlem mindkettőnknek megfelel, akkor szokott a legharmonikusabb lenni a program. De általában ez nem tart a végtelenségig. Ahogy egyszer mondta nekem valaki: a [barátságon túlmutató] kapcsolatok vagy folyamatosan fejlődnek, vagy megszűnésre vannak ítélve. Tisztelet a ritka kivételnek!

Jaj, a legfontosabb! : 2 kutyát tervezünk :D

Nem gondoltam/tuk végig!
Őőőőöööö - ugye tényleg mi is az? :)
Nem oldjuk meg, kötődünk :)
Minél többet vagyunk együtt, mert az jó! :)

"Végiggondoltátok ezt az elején?"
Végiggondoltam. Nem az lett.

"Tudatosak vagytok ezen a területen?"
Tudatos szerelem? Ööö… Az mi?

"Hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen a kelleténél erősebb érzelmi kötődés?"
Kötődöm, basszus, nem megoldom.

"Mit tesztek, ha egyszer csak mégis a szerelem tüneteit észlelitek magatokon?"
Tehetetlenül vergődöm, zokogok, önsegítő szakirodalmat olvasok, sütit zabálok, befogadok 11 kiskutyát, és szálanként tépem ki a hajam. :)

Hát, részemről ha szerelmi tüneteket érzek, akkor először is szenvedek, utána pedig kerülöm a lányt egy darabig. Ha nagyon bátor hangulatban vagyok, akkor egy idő után újra látogatást teszek :D.

Kilo

Sziasztok!
Ezen a fórumon most azt feltételezem, hogy mindenki úgy indul el a lányokat meglátogatni ill. úgy kezd szolgáltatni, hogy nem itt keresi a szerelmet, és tisztában van vele, hogy nem is feltétlen egészséges dolog innen párkapcsolatot kialakítani. Végiggondoltátok ezt az elején? Tudatosak vagytok ezen a területen? Hogyan oldjátok meg, hogy ne legyen a kelleténél erősebb érzelmi kötődés? Mit tesztek, ha egyszer csak mégis a szerelem tüneteit észlelitek magatokon? :) :)