Koronavírus ide vagy oda, nyaralni mégiscsak kell, és mivel a Balatonra kitették a megtelt táblát és a lángos ára is meghaladta az általam ésszerűnek nyilvánított határt, valami más után kellett nézni... Felhívtam hát Biácskát, hogy mihez lenne kedve és mivel kedvenc hotelünk a Costa del Solon úgy döntött nem nyit ki az idén, rövid egyeztetés után Portugália felé vettük az irányt.

Reggel felvettem Biát taxival a munkahelyén és irány a reptér... Kicsi t körülményes most A-ból B-be eljutni A és B között repülni kell, hiszen Wizzair alig, más meg szinte egyátalán nem repül, úgyhogy kissé körülményesen és hosszú átszállással tarkítva sikerült csak eljutnunk Faroba delutánra. Innen már simábban mentek a dolgok, fekete öltönyös, fekete maszkos sofőrönk fekete S Mercivel repített bennünket hotelünk felé a meglehetősen sivár és a parttól távolodva eléggé lepukkant vidéken át.

Az Algarve régió egyik közvetlenül tengerparti luxusszállodája (név a szerkesztőségben ha valaki követni akarná példánkat) ahol így szeptemberben nincsen tömeg és távolságtartási szabályok könnyedén betarthatóak (apropó Szeptember: a beszámoló az “outboxomban” lapul már egy ideje, mert Biácska a vírushelyzetre való tekintettel, deaktiválta magát és csak most tért vissza az oldalra). Mediterrán stílusban épült villapark, szobánk egy "design" szoba, hatalmas ággyal és dupla zuhanyzóval (értsd hatalmas zuhanykabin két esőztetős zuhannyal) és térbe állított káddal, amely a teraszon keresztül a Földközi-tenger atlanti-óceáni kijáratára, vagy az Atltanti-óceán földközi-tengeri bejáratára néz...

Bia eddig is gyönyörű volt, de most kihasználva a koronavírus miatti kényszerpihenőt, Bia belehúzott a sportba és az egészséges táplálkozásba és ez meg is látszik rajta. Diszkréten legyen elég annyi, hogy ott vékony ahol kell, ott feszes ahol az kell és ott domborodik ahol imádom...;-)

A hotelbe érkezve becsekkolás után gyors zuhany és Biácska cuki kis fehér ruhába bújik, hogy még gyorsan lenézzünk a partra naplementekor… A víz ilyenkor a legmelegebb, de ez is csak kb. 20-21 fokot jelenti, így úgy döntünk, hogy esti fürdést most kihagyjuk. Az esti hideg szellő hatására Biácska mesebeli cicijei majd átszúrják kisruháját, amitől persze a KisHaver is rögtön megmozdul és jelzi, hogy ő bizony akcióra kész. Így hát szemérmesen félrehúzódunk a már amúgy is elhagyatott kis öblünk szélén található hatalmas szikla mögé leterítjük törülközőnket az éppen apadó tenger által simára mosott parton és egymásnak esünk… Csókolom Biát ahol érem és ő is viszonozza “közeledésemet”… Kezével kihámozza a KisHavert a fürdőnadrág szorításából és miközben csókokkal halmoz el, ujjaival töviről - hegyire bejárja meredező szerszámomat. Majd hátra fordít és a lábam közé térdepelve ajkai közé kapja a kishavert és cuppogós franciában részesít. Közben kacéran villognak felém nagy barna szemei és mosolyogva nézi amint alig tudom türtőztetni magam… Hiába hosszú ideje nem volt ebben részem, és a KisHaver nagyon kiéhezett már… Strandtáskájából előkerül az elmaradhatatlan védelmi eszköz, amit finoman felhelyez, majd mintegy rutinból körbenéz, hogy nem néz e minket valaki. Hála istennek nem, így fürdőruha alsóját és a fehér kis strandruhájában ölembe és a KisHaverbe ül... Mennyei látvány ahogy barna bőrén megcsillan a lemenő nap sugara, háttérben morajlik a tenger és gyönyörű barna haját fújja az enyhén lengedező szellő. Ő pedig szép lassan mozogni kezd, fel-le (mint Pom Pom azon a bizonyos szép hosszú ágon) és pedig próbálok segíteni neki kezemmel formás feneke alá nyúlva. Közeledek a végkifejlethez, amikor utolér bennünket minden tengerparti szex-tett megkeserítője: valahogy homokszemek kerülnek a gépezetbe, ami igen érzékenyen tudja érinteni a lágyrészeket... Hála istennek van Biácskánál egy a Merciből elemelt víz amivel letisztítjuk a KisHavert és fantasztikus kézi befejezést követően hatalmas lövés dördül a homokos partra...:-) Jobban nem is indulhatna a nyaralás... Összepakolunk, visszamegyünk a szobába, felfrissítjük magunkat és átöltözünk a vacsorához. Mivel nem akarunk kimenni a hotelből az első este, az ottani a tengerre és a medencére néző “laza” tengeri grill étterembe eszünk. Biácska egy pántos fekete koktélruhát visel és mindenki őt nézi, ahogy belibben az étterembe. Előételnek grillezett polipot (Bia egyik kedvencét), főételnek pedig grillezett tengeri sügért (portugálul robalo) eszünk egy helyi fehér bor kíséretében. Hosszú volt a nap, úgyhogy vacsora után egymás karjaiban hajtjuk álomra fejünket szobánkban...

Napjaink innentől kissé összefolynak és nagyjából az alábbi rutin szerint telnek: én, mint mindig, korábban kelek mint Biácska elolvasom a napi híreket, aztán vár a teniszedző, akivel megpróbálom csiszolgatni technikámat. Mire végzek Bia már lefoglalta kedvenc nyugágyunkat a tengerre néző medence partján és vár a reggelinél, ami a COVID helyzetre való tekintettel maszkos affér. Mindenütt szembetűnő, hogy mennyire betartanak minden szabályt, ég és föld a Balatonnál tapasztalt lazasághoz képest. Reggeli után irány a napsütés, a tenger, a medence, délben könnyű ebéd, délután lazítás és hancúr a szobában... Ez a kedvenc részem, mert Biácska minden napra valami újat talál ki, hol szájjal, hol kézzel, babapuncijával (lásd előző beszámolókat) végez ki, hol pedig a dupla zuhanyzóból adódó lehetőségeket járatja maximumra. Ahogy csak tudok, én is próbálok közben Biácska kedvében járni... Esténként bejárjuk a környékbeli tengerparti haléttermeket, kedvencségi sorrendben az Evaristo, O Camilo, Rocha de Palha és Arte Nautica. Aki szereti a tengeri herkentyűket és a friss tengeri halat, igazi paradicsomban fogja magát találni, ha követi példánkat és még inkább, ha egy Biához hasonló lánnyal teszi ezt, aki igazán imádja és értékeli az ottani ízeket.

Egyik nap Biácska rávesz, hogy menjünk egy motorcsónakos kirándulásra és nézzük meg part menti méltán híres barlangokat. Vezetőnk egy igazi mágus, a nem kicsi hajóval úgy manőverez a szűk barlangokban, hogy még a KisHaver is megírigyelné a technikáját...:-) A hotelconcierge ajánlására a romantikus “naplemente túrát” választottuk és nem bántuk meg mert fantasztikusan a fények, mind a barlagokban, mind pedig Biácska bőrén. Már jó ideje nézelődünk barlangról barlangra hajókázva, amikor kapitányunk leengedi a horgonyt egy a csak víz felől megközelíthető öblöcskében, pezsgőt bont és két poharat átnyújtva és “have fun” felkiáltással eltűnik a kajütben... Én kissé bambán nézek, hogy most mi lesz, de Bia hamar feltalálja magát... Szerinte a romantikus himbálózás a vízen nem(csak) a naplemente bámulására, hanem egy képzeletbeli “Milyen különleges helyeken szexeltél?” Iista bővítésére is kiválóan alkalmas. Előre megyünk hát a hajó orrában lévő napozó-részre, ahol Bia hamar lefejti rólam a fürdőnadrágomat és fel-felpillantva, hogy kapitányunk nem jött e még elő, szorgosan akcióra készteti a KisHavert ajkaival és varázslatos nyelvjátékával. Búvár ruha fel (Bia mindig meglep, hogy mindenhova, de tényleg mindenhova visz magával, biztos ami biztos), strandruha szoknyája szintén fel, fürdő ruha alsó kiold (idámom a kis kétoldalt megkötős bikinialsókat, mert kb. 1 másodperc alatt leoldhatók) és már el is tűnt a KisHaver a Bia barlangjában... Ahogy a hajó mozog a hullámokon, úgy mozog Biácska is rajtam... Nagyon vicces a helyzet, mert közben egy másik hajó is megjelenik, de Biácska nem nagyon zavartatja magát és még integet is neki... Bár sokat nem látnak a szoknya takarásában, de azért elég egyértelmű szerintem, hogy mi folyik itt... És hamarosan szó szerint folyik, mert Bia kéjnedvei csorognak a combomon, ő pedig egyre gyorsuló ütemben repít a végkifejlet felé, ami nem várat sokat magára... Hát mit mondjak, ilyen kalandokba se sok lány rángatja bele az embert... Isten áldja Biácska kezdeményező készségét. Gyorsan letisztogat, rucik vissza és tökéletes időzítéssel megjelenik kapitányunk és akinek láthatóan olyan rutinja van a hasonló helyzetekkel, hogy semmin sem lepődik meg. Rövid hajókázás után hotelünk strandján dob ki bennünket és az élményekkel és diszkréciójával arányos borravalóval búcsúzunk tőle...

Bár ezúttal egy egész hétre sikerült elcsábítanom Biácskát, mégis hihetetlen gyorsan véget ér a vakáció... Együtt repülünk vissza Pestre és szerencsére mivel már mindketten átestünk a víruson karantén nélkül tudunk belépni kis hazánkba. Biát még meghívom kedvenc budapesti éttermébe, hogy összemérjük ki készíti jobban a branzinot / robalot, ahol a zárásként felszolgált cappuccino mellett, diszkréten átadom az előre megbeszélt méretes de az ár érték-arányt tekintve teljesen fair virágcsokrot...