Amikor megláttam a képeit, már tudtam, hogy el fogok hozzá menni. A szeplők a gyengéim. Gondoltam felhívom, és ha szimpatikus lesz a hangja, valamint engem is fogad, akkor semmi akadálya a randinak. Viszonylag könnyen elértem telefonon. Sajnos megint előbújt belőlem a kommunikációs kényszer és túl bő lére eresztettem a mondanivalómat. Majdnem fél órát beszéltünk, akarom mondani beszéltem, mert nekem volt szómenésem. Szerencsére nem ástam el magam és sikerült időpontot egyeztetnünk.
Még kompromisszumra is hajlandó volt, mert egy órával korábbra beszéltük meg, mint az általános rendelési idejének a kezdete. Másfél órában állapodtunk meg.

A helyszín a Marinapart. Erről sok újat nem lehet elmondani, de az odatalálással azért voltak gondok. Természetesen a címet pontosan adja meg, de más a probléma gyökere. Az előző beszámolókból kiindulva én már jóval hamarabb odamentem. A lényeg az, hogy a házszámot rossz helyen mutatja a navigáció. A google fel sem ismeri, az Igo pedig az utca másik végét jelöli meg. Pedig egyébként könnyen megközelíthető. Egy kis telefonos segítséggel végül pontosan és időre odaértem. Közvetlenül a kapu előtt találtam parkolóhelyet. Egyébként ezen a részen bőven van parkoló.
A kapukód és ajtószám megadása után már surrantam is be a nyitott ajtón.

A lakások az itt megszokott minőséget tükrözik. Bár tudom, hogy a gyenge kivitelezés miatt számos műszaki probléma akad, de egy rövid látogatás alatt ezek nem érzékelhetőek. Na de most nem a hazai építőipart akarom elemezni, hanem inkább Domira koncentrálok. A lakásban többen rendelnek, de olyan érzésem volt, mintha csak ketten lennénk (jó a logisztika).
A szoba, ahol Domi fogadja a vendégeit, pont megfelelő méretű. Elég pici ahhoz, hogy intim legyen, de nem szűkös. Kellemes félhomály volt, amely remekül elrejtette a nem éppen büszkeségre okot adó testemet.
A sarokban matrac, mellette a falon tükör. A ruháknak bőven van hely.
A fürdőszoba felszereltsége tökéletes arra, hogy minden tisztálkodási és higiéniás műveletet elvégezzen benne az ember.

Az ajtó mögött, nem ért meglepetés. Egy kedves mosolygós lány fogadott. Már most annyira lenyűgözött, hogy egyből puszit nyomtam az orcájára, pedig ő csak a kezét nyújtotta. Ezúton is bocsánat, nem akartam tolakodó lenni.
Egy fekete egyrészes "nemtudommicsodá"-ban fogadott.
Ugyanaz a lány állt velem szemben, akit a képeken megcsodáltam, de élőben még hozzá lehet adni azt a kisugárzást, ami már a belépéskor lenyűgözött.
Részletesen nem írom le, hiszen nem húspiaci beszámolót készítek. A képeken minden jól látható, nincs photoshop, nincs zsákbamacska. GYÖNYÖRŰ!!

Levettem a cipőmet és bementünk egy kis szobába, ahol egy szobainas segítségét igénybe véve lepakolhattam a ruháimat.
Fürdés után hasra feküdtem a matracon és kezdetét vette a masszázs.
Lehet választani krémet vagy olajat és azon belül is illatosat, vagy illat nélkülit.
Innen pedig azt hiszem megint rendhagyó lesz a beszámolóm (de ez nálam már megszokott). Az intenzív beszélgetés miatt, ugyanis nem igazán tudom felidézni a masszázs részleteit. Az biztos, hogy kellemes volt, és ebben ki is merül a tájékoztatásom a technikáról, mert részletekre már nem emlékszem. Azt tudom, hogy egyszer csak megfordultam és Domi a fejem mögé ült. Rám hajolva masszírozott és simogatott. Az arcom sem maradt ki a jóból. A simító mozdulatok egyre lejjebb értek, és kezecskéi néha már átsiklottak, az egyelőre még relax állapotban lévő, de más örömökre is vágyakozó testrészemen.
Domi mellém telepedett és most már behatóbban foglalkozott azzal, hogy látható eredménye legyen a ténykedésének. Nem kellett sokáig várnia, hamar elértem a kellő üzemi állapotot. Na, itt azért már abbamaradt a csevegés és csendesebbek lettek szavak. De egyre erősödtek a sóhajok.

És innentől kezdve a bájos csicsergő kislányból egy kívánatos nő lett. Pont a megfelelő erősséggel és mozdulatokkal végezte a kényeztetést. Sajnos arra, hogy milyen kézmozdulatokkal okozott örömet, már egyáltalán nem emlékszem, de nincs jelentősége, mert elragadott a szenvedély és a tudatom elhomályosult. Nehéz felidézni a részleteket. Rám borult, apró csókokat adtam és kaptam. Én főleg az arcát csókolgattam, mert így átszellemülten gyönyörű volt. Többször adtam a puha ajkaira finom csókocskákat. Nem is akartam, de valahogy ide most nem is illet volna a mély nyelves csók. De az ajkaink találkozása, csodálatos volt.......
És egyszer csak éreztem, hogy muszáj engednem a finom kacsók akaratának (na meg a fránya idő szorításának). Megemeltem a csípőmet és jött, aminek jönnie kellett. Óriásit élveztem. Közben Domi szorosan hozzám bújt, én kapaszkodtam belé, mintha az életemért küzdenék. Miután elszállt belőlem az energia (meg más is), kicsit mellém feküdt, majd finoman letörölgetett.
Sürgetésnek még csak lehelletét sem éreztem, pedig biztos vagyok abban, hogy túlléptük az idő korlátot. Végül én mondtam ki a fájó mondatot, hogy megyek fürdeni.
Visszagondolva, talán egy hiányérzetem lehet, hogy a fehérnemű végig rajta maradt, így nem csodálhattam meg szépségét a teljes valójában és nem érinthettem kezeimmel a rejtett domborulatokat és hajlatokat. Ám ha belegondolok mégis jobb volt így. Egyrészt ott és akkor nekem eszembe sem jutott, másrészt a következő alkalomra is lesz felfedezni való. Megmarad a kíváncsiság és a várakozás izgalma!

Amikor megérkezésemkor bementünk a szobába, átadtam az apró ajándékomat. Fel sem merült bennem, hogy most a rózsákat is a vázába helyezzem, de úgy vettem észre, hogy a bizalom meg volt az irányomban. Jobban szeretem a végén rendezni. Most is így történt. Miután felöltöztem, az asztalra tettem a már telefonban is elmondott támogatást Ennek mértéke rendkívül kedvező, nagyon, de nagyon megéri.